Évek óta keringenek történetek Miskolcon a selyemréti fürdőről, amelyek többsége a strand közönségének viselkedése nyomán begyűjtött negatív tapasztalatokról szól. A közösségi médiafelületeken terjedő, meredeknél meredekebb esetek, videók és fotók gyakorlatilag megkerülhetetlen melléktermékeivé váltak a megyeszékhely nyári szezonjainak. Hogy meggyőződjünk a sztorik valóságtartalmáról, ellátogattunk az “Augusztus 20-ra”, hogy szem- és fültanúi lehessünk, mi zajlik a kétes hírű fürdőben.
Az idei nyár eddigi legmelegebb hétvégéjét választottuk a strandlátogatásra, és ketten érkeztünk, délután négy óra körül. A hőmérséklet még ekkor is bőven meghaladta a 35 Celsius-fokot, és mivel tavaly azt az információt kaptuk, hogy az igazi hőségben találkozhatunk leginkább a „legendákban” szereplő kirívó esetekkel, így az időpont minden szempontból megfelelőnek tűnt.
Nem kellett sokat várnunk az első élményre: még nem is csatlakoztunk a strandolókhoz, már az öltözőben panaszos elégedetlenkedésbe futottunk. A ruhacsere közben akaratlanul is meghallottuk egy idősebb vendég méltatlankodását, aki a biztonsági személyzetnek hangosan ecsetelte, hogy a közönség összetétele kifogásolható, ami őt mérhetetlenül zavarja.
„Bűnözők járnak ide, és nem tisztelik a szabályokat” – fogalmazott.
Kicsivel később, egy az öltözőből a medencékhez visszaérkező vendég azt mesélte, odafenn hatósági intézkedés zajlik. Felmerült, hogy talán csak a strand biztonsági személyzete igyekszik rendezni egy félreértést, de az illető határozottan állította, rendőröket látott, a konfliktus pedig valamilyen eltűnt tárgy miatt bontakozott ki. Nem mentünk fel bámészkodni és/vagy zavarni az esetleges intézkedést, inkább a hűsítő víz felé vettük az irányt, hogy mártózzunk egyet – de azt a későbbi híradásokból azért megtudtuk, hogy a rendőrség szekrényfeltörések kapcsán lopás miatt indított büntetőeljárást.
Az amúgy kellemes vizű medencében lubickolva is akadt látni-, pontosabban hallanivaló: szinte minden két percben megszólalt az úszómesterek sípjai, mellyel fegyelemre igyekeztek inteni a másokat zavaró strandolókat. Ahogyan a beszámolókban ez gyakran helyet kap, több, fürdőruhának nem feltétlenül alkalmas szettet is láttunk a vendégeken, valamint a sima, hétköznapi használatra szánt pelenkában fürdőző gyermek képe sem maradt el a repertoárból. (A témához kapcsolódó hír: pár nappal korábban több videó is született arról, hogy az egyik medencét lezárták, mert valaki benne végezte el a kisebb-nagyobb dolgát…)
Az egyik vendéggel beszélgetésbe elegyedve megkérdeztük, tapasztalt-e mostanában olyan kihágást a strandon, ami őt személy szerint zavarta. Válaszul elmesélte, egy alkalommal néhányan a medencében állva fogyasztották a büfében megvásárolt lángost. Hozzátette, a személyzet egy tagja felszólította a falatozókat, hogy ne a vízben egyenek, ezért a vétkesek ki is másztak és a padon folytatták ebédjüket – de csak addig, amíg az úszómester öt méter távolságba nem került tőlük. Ekkor visszatértek a vízbe, és tovább ették a lángost…
Ami bennünket illet, nem követtük a rossz példát: egy csobbanást követően egy hűsítő ital és egy adag sült krumpli társaságában a büfében gyűjtöttünk erőt a következő medence feltérképezéséhez.
Fontos kiemelni: a fentieken túl kirívó rendzavarással, hangoskodással – az együtt érkezők hangos egymást keresésére tett kísérletein kívül – nem találkoztunk. Egészen addig, míg meg nem ejtettük látogatásunkat a következő medencében.
A hátsó részen tett lubickolás után ugyanis a vízből kikecmeregve ráébredtünk, immár csak egyikünk rendelkezik a teljes strandfelszerelésével. Kísérőm bizakodva indult az előző helyre, mondván, biztosan ott pakolta le a dolgait, csak elfelejtette. Nem lett igaza. A fiatalember a továbbiakban mezítláb folytatta a strandolást, mert bár a „legendákban” gyakorta szó esik róla, hogy márkás papucsot nem érdemes a fürdőbe vinni, nem számolt azzal, hogy a szóbeszéd olykor valósággá válhat.
(A papucs kilenc évig szolgálta eredeti gazdáját. Együtt megjárták Spanyolországot, Csehországot, Bulgáriát és Görögországot is, de a Selyemréti Strandfürdőben a sors úgy határozott, a közös utazás elérkezett utolsó állomásához. Nem hagytuk azonban, hogy a történtek elrontsák a kedvünket, inkább nevettünk az eseten, bízva abban, hogy a lábbeli a legjobb helyre került, és remekül teljesíti majd új küldetését…)
Fontos megjegyezni, hogy a kétes hírű miskolci fürdő helyzete meglehetősen komplex. Az eltűnő tárgyak, a kisebb-nagyobb kihágások és a vendégkör kapcsán felmerülő problémák valójában sokkal mélyebb rétegekben fellelhető szociális nehézségekben gyökereznek, melyekkel szemben a jóléti társadalom gyakran elutasító vagy közönyös.
A megbélyegzés, a szidalmazó magatartás és a kirekesztés mit sem segít. A megoldásra való törekvés intézményi szinteken megjelenő feladat. Civilként óriási türelemre lehet szükségünk ahhoz, hogy megfelelően kezeljük a hasonló helyzeteket, és bár azt nyilván nem kötelességünk elfogadni, ha értékeinktől megfosztanak minket, magával a jelenséggel mindannyian teremthetünk egy egészséges viszonyt, aminek alapja a megértés.
Saját felelősségünk is, hogy értékeinket biztonságban tudhassunk, és természetesen kiválthat belőlünk visszatetszést, ha valaki látszólag nem tiszteli a közösségi normákat, de érdemes észben tartanunk, nem biztos, hogy bárki szándékosan rosszul szocializálódik.
Fotók: AI, Selyemréti Strandfürdő hivatalos oldala, Borsod24
Ha fontosnak tartja a független helyi újságírást, most duplán segíthet. Az Aspektus+ programnak köszönhetően minden felajánlott forint mellé még egy érkezik. Itt támogathatja a Borsod24 adománygyűjtését.
